Anna xx.
A buli nagyon jó volt. Vagyis tökéletes volt arra, hogy elterelje a figyelmemet az eddigi gondjaimról: hogy a barátaim nem keresnek, a barátom mással kavar és a legjobb, hogy egy srác ok nélkül bunkó velem!
Ez mind Pierre hibája! Ha nem küldött volna ide, akkor mindez nem derült volna ki! Ha nem kellett volna ide jönnöm, akkor folytathattam volna az eddigi életemet! De neem, neki ezt is el kellett vennie!
- Hééé Jessicaaaaa - huppant le mellém Alyssa, aki már túl volt pár poháron. Jó, persze én sem vettettem meg az alkoholt, de a felét sem ittam annak, amit Alyssa és a többiek megittak.
- Hééé Alyssaaaa. - mondtam én is ugyanúgy, bár örülök, ha egyáltalán meghalljuk egymást hisz a zene olyan hangosan szól, hogy az asztalon lévő poharak is meg-megugranak.
- Jól érzed magad, ugyeee? - ordította a fülembe.
- Aha. - morogtam, de mivel ezt úgysem hallhatta, ezért egy mosolyt varázsoltam az arcomra és bólintottam.
- Biztooos? - méregetett gyanúsan, de kicsit hintázott közben, mégis megragadta a karom és a mosdók felé kezdett húzni. Kiküldte a bent tartózkodókat, majd magunkra zárta az ajtót. Igaz, itt legalább csönd volt, bár a fülem még így is sípolt a hirtelen jött csönd miatt. - Szakítottatok Justinnal?
- Mi? Nem! Dehogy! - ráztam a fejem tiltakozóan. Igaz, haragszom rá a telefonbeszélgetésünk miatt, de ez nem jelenti azt, hogy szakítottunk volna.
- Biztos? - nézett rám összehúzott szemekkel. - Mert most láttam róla egy képet, amin valami színésznővel csókolózott. - amint ezt kimondta, azonnal könnyek gyűltek a szemembe. Tudtam, éreztem hogy nem próbán van! - Úristen! Ne, ne sírj Jessica! - próbáltam nem kiereszteni a könnyeimet a helyéről, de néhány makacs csak kiszökött.
Megráztam magam, majd fogtam magam, otthagytam Alyssát és a bár felé vettem az irányt.
- Egy erőset. - ordítottam neki. Nem érdekelt, hogy mit kapok, csak szálljon a fejembe.
Amint letette elém a feles poharat a csapos srác, azonnal megittam. Az erős alkohol égette a torkomat, de nem törődtem vele, kértem még egyet. Majd még egyet. Majd megint. És megint. Nem tudom mennyit ihattam, de az 5. után már nem is számoltam.
Mégis, amikor már kezdett homályosodni a látásom, valaki megkocogtatta a vállam. Alicia volt az. Mozgott a szája, de nem hallottam semmit, igazából nem is figyeltem rá, mert a válla fölött elnézve az egyik bokszban megpillantottam valakit.
David volt az. De most, őszintén, más volt. Az arca nem kemény vagy éppen komoly, mint ahogy a suliban szokott lenni. Most teljesen felszabadult volt és ezt a mosolyából lehetett látni, ami az egész arcán végig futott. Talán lefényképezhetném, mert így még helyesebbnek nézett ki, mint a suliban...Jesszus! Mit mondtam? Ez biztos az alkohol miatt van.
Alicia már lelépett, én meg a bennem lévő alkohol hatása miatt megindultam David felé. Alig hogy tettem pár lépést, egy srác ült le mellé és rakott le elé egy üveg sört.
Bár kifejezetten nem jött be, ha egy srácnak hosszú haja van, ezen a srácon meglepően jól állt ez a viselet.
Behuppantam a bokszba David mellé, mire a 2 srác érdeklődve fordult felém. Az idegen szemében kíváncsiság, míg David szemében meglepettség majd harag csillogott.
- Mit szeretnél? - emelte fel kérdőn a szemöldökét a mellettem lévő srác.
- Miért vagy ilyen velem? - kérdeztem bele rögtön. Minek köntörfalazzak?
- Mert talán idejöttél és senki nem hívott? - gúnyolódott.
- Mond csak, mindig is ilyen...öm, volt? - néztem a mellette lévő srácra.
- Őszintén? - mosolygott féloldalasan -ami őrjítően szexi volt- és Davidre pillantott. - Nem, csak amióta...
- Haver! - szakította félbe a mellettem ülő srác és a szemei szinte villámokat szórtak.
- Most mi van? - nevetett és beleivott a sörébe. - Egyébként kit tisztelhetünk a személyedben?
- Jessica vagyok. - válaszoltam. - És teee...?
- James vagyok. James Henderson. - nyújtotta a kezét -amiből igazából kettőt láttam, de az gondolom az alkohol miatt volt- amit el is fogadtam. - Olyan ismerős vagy. Nem láttalak már valahol?
- Nem tudom. - rántottam meg a vállam. - TV-ben, újságban...talán.
- Persze! Jessica Bouvier, akinek... - nézett a haverjára, majd inkább becsukta a száját és nem mondott semmit.
- Akinek az apja Pierre Bouvier, a Simple Plan énekese. - fejeztem be, amit gondolom mondani akart. Mindenki ezt mondja, amikor először találkozunk -vagy Justin Bieber
- Mond csak, nem kéne már menned? A barátod már biztosan vár. - szólalt fel David, aki eddig csendben ült a helyén.
- Miért vagy ilyen? Hisz nem csináltam semmit. Komolyan mondom, anyád nem tanított meg arra, hogy kell bánni a lányokkal? Mert akkora egy bunkó, tahó faszfej vagy, akivel még életemben nem találkoztam! - akadtam ki és még a karját is ütögettem, akár egy boxzsákot, de tudom, hogy semmi haszna nem volt, de akkor is jól esett. Őszintén remélem, hogy semmire nem fogok holnap emlékezni!
- Ezt vedd elismerésnek. - nevetett James.
- Azt hiszem, hogy... - kezdtem volna, de ekkor valaki az asztalhoz lépett. Nem mondott semmit, csak egyenesen Davidre nézett.
- De ma nem dolgozom. - rázta a fejét.
- A főnök személyesen akarja, hogy te intézd el. - felelte a hapsi, majd rám kalandozott a tekintete. A hideg futkosott a hátamon, ahogy a szemébe néztem.
- Bocs haver, majd máskor vagy amint vége ennek az egésznek. - köszönt el James haverjától, majd felém fordult, de nem szólt semmit. - Kiengedsz?
- Bocs. - motyogtam, majd kicsusszantam és felálltam. Ideje megkeresni a többieket.
- Elvigyelek? - lépett mellém James.
- Nem, köszi. A barátaim itt vannak valahol. - ráztam a fejem, de kicsit megszédültem. Oké, ideje haza mennem.
- Figyelj - kezdte, én pedig felnéztem a telefonomból. - Ne törődj vele, ha nagyon...hogy is mondjam, bunkó faszfej, ahogy mondtad, de nem valami egyszerű az élete. - mondta a szemembe, majd elment.
Vajon mi nehezíti meg az életét, hogy így viselkedik?
Bár most inkább a barátaimat kéne megtalálnom, majd otthon agyalok ezen. Hiába hívtam Alyssát, Aliciát vagy Adrianát, de egyikük sem vette fel, a fiúknak a számát pedig nem is tudtam! Nagyszerű, biztos itt hagytak!
Így visszagondolva, vajon erről beszélt Alicia? Akkor jobb, ha hívok egy taxit és hazamegyek.
A ruhatárból kikértem a kabátom és a táskámat, majd kiléptem a hűvös éjszakába. Ami nem volt túl szerencsés, mert senki nem volt az utcán és 10 percet kell várnom, mire a taxi ideér.
Mint a rossz horror filmekben, hirtelen egy alak jött ki az utca végi sarkon és az ott álló oszlopnak támaszkodott. Valami csöpögött róla, ahogy láttam, de a legrosszabb, hogy felém fordította a fejét, majd felém kezdett jönni. Az egyik lámpa alatt elhaladva megpillanthattam az arcát, ami...jesszus, csupa vér volt!
Ha lehet, ez teljesen kitisztította a fejem és csak imádkoztam, hogy jöjjön már meg végre az a taxi, hogy eltűnhessek!
A zombi-szerű pasas nem sokkal előttem összeesett, de még mondott valamit.
- F-f-ffffussss - erőltette ki. Alig hogy megértettem, még egy sötét alak jelent meg. Lehajtott fejjel lépkedett felém, vagy talán inkább a férfihoz -biztos, hogy ő verte össze- de amint engem is észrevett, azonnal megtorpant. Nem kellett felemelnie a fejét, hogy rájöjjek, ki lehet az. A kezei a teste mellett lógtak, de a lámpák pont úgy világították meg, hogy lássam, a keze véres volt. Nem szólt semmit, csak felemelte a jobb kezét és megmozgatta az ujjait.
Pont abban a pillanatban érkezett meg a taxi, de még mielőtt beszálltam volna, még megszólalt.
- Remélem most már békén fogsz hagyni. - mondta ki érzelemmentesen. Nem szóltam semmit, csak beszálltam, bediktáltam a címet és örültem, hogy minél messzebb kerültem a helytől és Tőle.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése